Blog

Kattints erre a linkre! Osztálytalálkozó 2015

2015.09.08 16:22

 

 

 

                                        Egy 40 éves osztálytalálkozó emlékére.

 

                                                 

 

                                                

            

 

       

Hát ez a nap is eljött. 40 év nagy idő, ahogy ez lenni szokott az osztálytársakat szerteszéjjel sodorta az élet.

Így hát ennyi év elteltével nem kis feladat volt megtalálni mindenkinek az elérhetőségét. Még az internet korában sem.

Azért van némi segítség, ha végképp nem találunk valakit.

Némi anyagi ráfordítással talán ez segíthet azoknak, akik ezután fognak bele az osztálytalálkozó szervezésébe.

https://www.nyilvantarto.hu/hu/elerhetosegek

Furcsa és vegyes érzelmek törtek elő bennünk, amikor megérkeztünk egymás után, és

megláttuk, felismertük egymást. Talán egy kicsit mindannyian megváltoztunk az elmúlt negyven évben.

 

         

         

         

         

         

         

          

         

           

            
            
            

           

 

 

  

             Amikor megérkezett mindenki, kimentünk az autóbusz állomásra az osztályfőnökünk fogadására.

             Azt hiszem nagy meglepetést szereztünk ezzel az osztályfőnökünknek.

        

          …… a lányok kivétel nélkül milyen csinosak és fiatalosak voltak, hihetetlen! 

       

         

         

        

        

           

             Rövid bevezető, köszöntő, és a napirendi pontok ismertetése.

           

            

              Ezután a mostani igazgatónő Varga Kálmánné mondott egy pár üdvözlő mondatot.

  Ezúton szeretném magam és az osztályunk nevében még egyszer megköszönni az igazgatónőnek ezt a lehetőséget.

Csodálatos, és felejthetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak mindannyian azzal, hogy negyven év után újra beléphettünk a volt iskolánk kapuján.


            

            

Azt hiszem, hogy mindannyian nagyon büszkék lehetünk arra, hogy a volt iskolánknak ilyen kiváló igazgatója van.

 Ugyanis, márciusban az igazgatónő átvehetett Balog Zoltántól, a kimagasló színvonalú munkája elismeréseként, egy magas állami kitüntetést, a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést.

https://www.kormany.hu/hu/emberi-eroforrasok-miniszteriuma/hirek/allami-kitunteteseket-adott-at-balog-zoltan

Jó volt újra látni titeket, ahogy rátok néztem szinte semmit nem változtatok. Eszembe jutott

mindenkiről egy egy jellegzetes mozdulat, gesztus, hanglejtés, történet.

 

          
           

           

           

          

         

         
         
        

         
        

        
        

         

        
        

       

       

       
       

        

Utólag is köszönöm szépen hogy elfogadtátok a meghívásomat.

Megmondom őszintén, amikor belefogtam az osztálytalálkozó szervezésébe volt bennem egy kis félelem, hogy vajon mindenki ugyan úgy fogja-e várni ezt a találkozást.

Vajon mindenki legalább annyira kíváncsi lesz a volt osztálytársára, mint én.

Akár hogy is nézzük valahol a múlt láthatatlan szálai összekötnek bennünket.

Sajnálom, hogy van, aki nem jött el, mert, ahogy Abonyi Karcsi mondta múltkor az ember annyi mindent elmulaszt az életében. Én úgy gondolom, akik most nem jöttek el valami ilyesmit tettek, elmulasztottak valamit.

Ez egy egyszeri, megismételhetetlen dolog az ember életében. Ez mégiscsak egy 40 éves osztálytalálkozó volt.


       


        


       

Talán most szembesültünk egy páran, hogy mit is hagytunk ki az elmúlt negyven évben. Miért is nem találkoztunk legalább ötévenként.

….hogy az életben mi is az igazán a fontos. A család a barátok.

Nem tudom kinek mi volt az indítéka, hogy eljött erre a találkozóra, de nekem

az, hogy egy pillanatra visszakapjam a fiatalságomat a veletek való találkozással, beszélgetéssel, és átéljem újra egy kicsit a gyerekkoromat.


       

            

Az iskola körbejárásával végigcsodáltuk, hogy milyen szépen, korszerűen fel lett újítva és át lett alakítva az épület. Pl. a mi osztályunkból egy kis színházterem lett kialakítva, de komplett, nagyon jól felszerelt konyha és számítógép tanterem is megtalálható az iskolánkban.


        


      

 

       

       

       

         Az osztálytermünk bejáratánál, belépés előtt egy kicsit izgulva!
       

        

        
        
        
       

         Hihetetlen, hogy ezen a talpalatnyi helyen fociztunk valamikor!

 

           

Furcsa volt lemenni újra a meredek lépcsőn az úttörőteremhez és a tornateremhez. Az embernek az az érzése támadt, hogy teljesen összement ez a terem. Az emlékeimben még olyan nagynak tűnt, legalábbis gyerekként, amikor még körbe- körbe futkároztunk a tornaórán a pincében.

 

            
            
            

               Ugyan kinek milyen emlék, történet jutott az eszébe a termek végigjárása közben!?
            

 

Egyébként van pozitív és követendő példa is az iskolánkból. Történetesen a nővéremék osztályánál már bevett gyakorlat hosszú évek óta hogy évente kétszer háromszor is összejönnek, sőt annak idején még az ötvenedik születésnapjukat is együtt ünnepelték egy közös bulival.

Remélem, ami késik, nem múlik, és nem kell eltelni újabb negyven évnek, hogy találkozzunk.

Abban is reménykedem, hogy mindenki jól érezte magát, és igénye lesz, hogy ezen túl akár minden évben megismételjünk egy ilyen hasonló találkozót.

Akár kibővítve úgy, hogy legközelebb már mindenki a párjával jelenik meg.

 Külön köszöntöttem és megtiszteltetésnek vettem, hogy a két volt osztályfőnökünk is elfogadta a meghívásunkat, akik ugyan olyan kedvesek és közvetlenek voltak velünk, mint ahogy az emlékeinkben éltek. Mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára.


          

          

           

Egy mondat erejéig megemlítettük igazgatónkat és a többi osztályfőnökünket is, akikre szintén nagy tisztelettel és szeretettel gondolunk!

 

Sasvári János                                                                                               

Első osztályban:                             Lénárt Imréné             

Másodikban:                                   Dr. Cipó Jánosné         

 

 Harmadikban:                   Fekete Sándorné             

 

Negyedikben:                  újra Lénárt Imréné        

Ötödik és hatodikban:                     Székely Ferenc        

Hetedikben:                                       Lőrinc Dezső         

Nyolcadikban:                                   Mongyi Lászlóné     

                                                        (Markó Sándorné)

 

A hangulatról Smid Laci barátom gondoskodott, a tanárnőnk segédletével.

 Bebizonyosodott, hogy a tanárnőnk énektanári képessége az elmúlt negyven évben semmit sem csorbult.

Nagyon jó hangulatot teremtett egy pár ismert dal közös eléneklésével.

Pl. Az Illés együttes 1969-ben megjelent számával, az Újra itt van a nagy csapat című dalával.

https://www.youtube.com/watch?v=mBPfJMkugV0

Itt még csak a hangolás folyik!


         

           Egy kis segítség, ha valaki nem ismerte volna kívülről a szöveget.

 

           


          

           

Köszönet a segítőimnek Smid Lacinak Polyák Mesinek és Lakatos Mariannak.

Azt hiszem nagyon nehéz dolgom lett volna nélkülük az osztálytársak felkutatása.

40 év nagy idő. Sokan voltak közöttünk olyanok, akikkel 1975 óta nem is találkoztunk.

Külön nagy nagy köszönet Zsuzsinak, Kis Zsuzsanna lányának, aki profikat megszégyenítő,

kiváló fényképeket készített. Zsuzsinak köszönhetjük, hogy ezek a felejthetetlen és megismételhetetlen pillanatok nem tűnnek el a feledés homályába és örökre megmaradnak nekünk.

Az iskolai program után átmentünk a Vincellér Panzió és étterembe, amivel maximálisan meg voltunk elégedve. Az ebéd fantasztikus volt úgy mennyiségre, mint választékra egyaránt. Mindenkinek ajánlom ezt az éttermet. Korrektek az árai, udvarias és gyors volt a kiszolgálás.  Estig tartott a mulatság és a nosztalgiázás.

Mindenki ígéretet tett, hogy jövőre újra találkozunk.

Remélem, akik most nem jöttek el a képek láttán kedvet kapnak, és legközelebb már ők is velünk lesznek.

https://www.vincellerpanzio.hu/

Remélem ez a nap, az örömnek a napja volt, emlékeztünk a szépre, a jóra, felelevenítettük a régi kedves eseményeket-történeteket, és együtt nosztalgiáztunk.

 

……. és hogy érzékeltessem mennyi idő is telt el azóta, amióta először találkoztunk 1967-ben egy

pár mondatban megemlítenék egy két eseményt.

1967-ben Dobi Istvánt Losonczi Pál váltotta.

 Kállai Gyula helyett Fock Jenő lett a miniszterelnök.

 Ebben az évben halt meg Che Guevara Bolíviában.

 67 decemberében történt az első szívátültetés.

67-ben szállt fel az első Concorde-gép.

 Ebben az évben jelent meg Argentínában kedvenc íróm Gabriel Garcia Marquez Száz év magány c. könyve.

 Még egy név: Kodály Zoltán is ebben az évben halt meg, 85 éves korában.

 

Úgy gondolom, nem mindenki ismeri Kolping Adolf életrajzát, munkásságát.

Engedjétek, meg hogy néhány mondatban bemutassam az iskolánk mostani névadóját.

 Talán illik tudni egy két dolgot róla.

 

 Kolping Adolf (1813. december 8. született Kerpen – és 1865. december 4. halt meg Kölnben) német katolikus pap volt, a Kolping mozgalom megszervezője.

 Kolping Adolf még fiatal káplánként személyes küldetését abban ismerte fel, hogy a nyomasztó szociális problémák enyhítésének szentelje életét.

 Meg volt győződve arról, hogy a társadalmi bajokat csak a keresztény elvekhez való visszatérés által lehet enyhíteni és megoldani.

Ezért 1849-ben, mint a kölni egyházmegyés katolikus pap, elkezdte szervezni a Katolikus Legényegyletet, melyből a Kolping Művek világszervezet bontakozott ki.

Célja a munkásifjúság érdekvédelme, valamint keresztény szellemben vallási, szakmai, családi és társadalmi életre felkészítése.

Kolping a közösség mintaképének a természetes családot tekintette. Legkisebb egysége az úgy nevezett 'Legényház', ahol munkaidő után a szakmai felkészülésben, általános műveltségben és mestervizsgára való felkészülésben segítették a legényeket, és kulturált szórakozási lehetőségeket is nyújtottak.

 Az átutazók e házban szállást is találtak. A Katolikus Legényegylet foglalkozott a tagjai betegbiztosítási és érdekvédelmi ügyeivel is.

1856-tól Európában, 1863-tól a tengeren túl is elterjedt. Az alapító halálakor, 1865-ben 418 egyesületben 24.600 tagja volt.

 A „legények atyja”-nak hívták. II. János Pál pápa 1991. október 27-én boldoggá avatta.

1960-ban kb. 2800 Kolping Családban 250 ezer, 1991-ben 39 országban 3700 Kolping Családban 370 ezer tag élt.

 2012-ben pedig a tagok száma meghaladta négyszáz ezret, és több mint 60 országban működött a mozgalom.

 

Sajnos négyen már nem lehettek ott az osztálytalálkozónkon.

 Szulacki László   

 Cserta Valéria

 Lénárt Gyuri és

Csáki István eltávozott közülünk.

 

       

 

         Még néhány kép, kommentár nélkül.

       
      
       
        

       

       

      

       

       

       

       

       

        

        

        

         

        

        

       

       

         Jövőre találkozunk!

                                    Üdv:  Joci